2010. augusztus 28., szombat

Glee - Sztárok leszünk!

Eredeti cím: Glee
Leadás eredeti dátuma: 2009/2010-es évad
Főszereplők: Matthew Morrison, Jane Lynch, Lea Michele, Cory Monteith
IMDB: 8,7
Rotten Tomatoes
: N/A

A mai világban, ahol a legtöbb sorozat vagy vámpírokkal, vagy hullákkal, vagy sebesültekkel és betegekkel, a zenés-romantikus-vicces Glee-nek nem jósoltak túl nagy jövőt. Hát mekkorát tévedtek!
Will Schuester egy teljesen hétköznapi középiskolai spanyoltanár, aki bár nagyszerű ember, felesége mégis úgy rángatja, mint egy marionett bábút. Na már most drága tanárurunknak egy nagy álma van: szeretné újraszervezni azt a csoportot, ami megszínesítette a saját középiskolás éveit, a Glee Klubot. Végül meg is erre az engedélyt, azzal a feltétellel, hogy a klub költségeit neki kell állnia, és ha a klub nem ér el valamilyen helyezést a regionális kórusversenyen, akkor nekik fel is út, le is út. Ha viszont nyernek, akkor még anyagi támogatást is kapnak az iskolától – amit a szurkolólányoktól vennének el. Így hát érthető, hogy a szurkolók szívtelen edzője, Sue Sylvester mindent megtesz, hogy szabotálja a klubot – a sorozat legtöbb nem szívügyön alapuló konfliktusa a Will és Sue kölcsönös gyűlöletén alapszik.
A casting egyszerűen bámulatos – a sok színész már a Broadway-n is játszott (például Morrison – Mr. Schue – a Hajlakkban, Linkként, Michele – Rachel – a Tavaszébredésben Wendlaként), a karakterarzenálról pedig már ne is beszéljünk! Sokszínű, kisebbségekkel, középiskolai klikkekkel tarkított, ahol mindenkinek megvan a mag hibája, rigolyája, mégis mindenki szerethető. Na jó, Mr. Schuester feleségét ki nem állhattam.
És bár a sorozatnak van egy nyilvánvaló vonala – a klub harca, hogy megnyerjék a versenyt, és fennmaradhassanak – van egy fontosabb momentuma is. Ez pedig a nézők buzdítása az önkifejezésre, a másság elfogadására, önmagunk elfogadására. Számomra a két legmeghatóbb jelenet az volt, amikor egy számot tolószékkel táncolva adtak elő, illetve mikor az Imagine-t egy hallássérültekből álló kórussal összeállva énekelték el.
És a zenéről még nem is beszéltem! Minden színész maga énekli a dalait, amit nem is akármilyen színvonalon tesznek meg. Vegyük csak példának okáért Chris Colfert, aki még a Defying Gravity-t (a Wicked c. musical egyik leghíresebb dala, eredetileg egy duett egy szoprán és egy mezzo-szoprán énekesnő közt – a szerk.). el tudta énekelni. Műfajilag is nagyon színes a paletta. A Kiss-től Lady Gagáig mindből és mindenkitől kapunk egy kicsit, sőt, Madonna még egy saját epizódot is kapott.
Lezárásként egy kis összesítés: bár a Glee-nek mindössze pár epizódot jósoltak, a sorozat túl van egy leadott teljes, 22 részed évadon, és még kettőn, amit megrendeltek a készítők. Idén ő nyerte a legjobb sorozatnak járó Golden Globe-ot, valamint a People Choice Awardot, emellett pedig 19 Emmy-díjra jelölték.
Én pedig nagyon büszke vagyok magamra, hogy a cikket keményen másfél órával a magyar TV premier előtt posztoltam 

2010. augusztus 27., péntek

Asterix az olimpián


Eredeti cím: Astérix aux jeux olympiques
Kiadás éve: 2008
Rendező:Frédéric Forestier, Thomas Langmann
Főszereplők: Gérald Depardieu, Clovis Clornillac, Benoît Poelvoorde, Alain Delon
IMDB: 4,9
Rotten Tomatoes: N/A (RT-n egy pozitív – angol -, és egy negatív – ismeretlen nyelv – kritika)

A pekingi olimpia nagy hajrájában a franciák is megtették a magukét, és nem is keveset öltek bele. A film már a harmadik élőszereplős Asterix-film, és bár nem mondanám, hogy a legjobb, mégis harmadszori megnézésre is volt, hogy hangosan felnevettem.
Röviden a történetről: kedvenc galljaink egyik földije, Habarodix halálosan beszeret Irinába, a görög hercegnőbe, akire azonban Brutus, Cézár pöppet pösze fia (Forgács Gábor szinkronja egyszerűen bődületes!) kivetette a hálóját. Némi kakaskodást követően megszületik a döntés: az veheti feleségül a gyönyörű Irinát, aki megnyeri az olimpiát. A helyzet egészen addig reménytelen Habarodix számára, amíg Asterix, Obelix, Csodaturmix, valamint nem túl nagy örömükre Hangjanix is el nem kísérik őt Göröghonba. És innentől elszabadul a pokol.
Megtudjuk, hogyan is vesztette el a karját Milói Vénusz, találkozunk egy igazi Góliáttal, részt veszünk egy rögtönzött bárd-konferencián, kapunk egy romantikus erkélyjelenetet is, aminek a végére Brutus és Obelix teszi az i-t, némi Jedi-erőnek is a birtokába jutunk, valamint megcsodálhatjuk Michael Schumacher debütálást a mozivásznon, a legvégére pedig az előző fejezet főhőse, Skiccpausz is betér egy kis bulizásra.
Slusszpoén még, némi történelmi utalásként Brutus kis epizódjai – valahogy mindig megpróbálja eltenni apucit láb alól, ám ez sajnos a különböző kóstolók (párduc, fürdő- és tükörkóstoló) sosem jön össze.
Bár egyesek a darabot minden idők legrosszabb európai filmjének tekintik, azért még ne temessük. Vannak gyengepontjai, ezt nem tagadom – megismétlődik a druidarablás motívuma, amiből már kaptunk az első, 1999-es porcióban, néhol a jelenetek és az effektek eltúlzottak (bár ez néhol inkább a poén kedvéért történik), valamint némelyik mellékszereplővel sem vagyok teljesen megelégedve.
Viszont Brutus elsőrangú – negatív hőshöz képest a film humoros voltát szinte teljesen egymagában viszi végig, Obelixszel megsegítve. Mondjuk ehhez, mint már említettem, nagyban hozzájárul Forgács Gábor szinkronja. Talán a kritikusoknak csak azért nem tetszett a film, mert ők ebből kimaradtak. Ha lesz időm, majd sajnálom őket…