Harry Potter és a Halál Ereklyéi

Eredeti cím: Harry Potter and the Deathly Hallows, Part II
Rendező: David Yates
Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint
Kiadás éve: 2011
Rotten Tomatoes: 96%
IMDB: 8,5
Na, ezen is túl vagyunk: megnéztük az utolsó HP filmet, ami miatt felbolydult az egész világ napokra, hetekre. Az őrültebbek napokig sorban álltak, tereken kempingeztek, visongattak, de a kevésbé őrültebbek is látták már. Egy dolog viszont univerzális: mindenki teljesen odavan érte. Csak tudnám miért? Vagyis tudom – a színtiszta nosztalgia miatt. Több, mint egy évtizede tartja lázban kicsiket és nagyokat egyöntetűen a varázsvilág, ám ennek most – valószínűleg vége szakad. Kész az utolsó film, amiről emiatt nem is illik rosszat mondani. Pedig az volt – nagyon vacak.
Érdekes, mert a hatodik is nagyon rossz volt, ezért azt vártam, hogy a hétperegy is vacak lesz, de az egész tűrhető volt – ebből következett, hogy arra számítottam, hogy a hétperkettő is jó lesz. Hát nem. Azt kell mondanom, hogy itt is, mint még sok helyütt másutt is, az ördög a részletekben rejtőzik. Azokban a részletekben, amiket kihagytak, és azokban, amiket feleslegesen tettek bele.
Nem akarok túl sokat ömlengeni a filmről. Maradjunk annyiban, hogy túlságosan látvány-orientált volt az egész, felesleges, túlspilázott CGI-halálokkal (szerintem a Negyedikbeni Mogok szétbomlós-eltűnős halálát koppintották Voldemortnál, Bellánál és Nagininél), erőltetett 3D-jelenetekkel (Harry és Voldemort lezúg a szakadékba), és apró következetlenségekkel (Harry és Lily szeme a könyvben zöld. A filmben Harryé kék, a kicsi Lilyé barna, ettől függetlenül Piton nagyon magabiztosan állítja, hogy Harry az anyja szemét örökölte).
Illetve, mint már említettem voltak dolgok, amik ugyan nem voltak benne a könyvben, a filmbe belekerültek, voltak olyanok, amik a filmben benne voltak, mikor a könyvben nem – ez még nem is lenne olyan, hú de nagy baj -, és voltak olyanok, amik benne voltak a könyvbe, de a filmbe csak „félig” fértek bele – na, ez már baj. Ilyen volt például a kicsi Teddy, Remus és Tonks kisfia. Az első részben szó sem volt róla, hogy Tonks terhes lenne, ez teljes egészében kimaradt. Itt a második részben több esély is lehetett volna ezt megemlíteni – a Kagylólakban, mikor megérkeztek a rendtagok, a csata kezdeténél… - de egyszer sem tették. Viszont, amikor Harry visszahozta a szülei, Sirius és Remus szellemét, akkor azért kinyögi Remusnak címezve, hogy „de hiszen most született meg a kisfiad”. WTF? – kérdezheti az, aki nem olvasta a könyvet. Ha eddig kihagyták, most miért kellett belegyömöszölni, így, hogy nem lett semmi értelme?
Viszont a Luna-Neville szál – ami nem volt benne a könyvben – egész aranyos volt. Egy-az-egyben, a poénok – Ron, Seamus, Dean, Neville – sorai ütöttek, McGalagony aranyos volt a bűbájával. Nagyjából ennyi, amit pozitívumként ki tudok emelni a filmből.
Az szerelmes-csókolózós jelenetek gázok voltak (leszámítva azt, amikor a csata kezdeténél Tonks és Remus kinyúlnak egymás felé), a harcok ciki, és hűtlenek a könyvhöz, egyes karakterek (folyamatos) jelenléte erőltetett, minden a látványra ment rá, meg arra, hogy mutogassák, mennyit fejlődött a technika, túl sok volt a CGI, rengeteg volt a logikátlanság, és Voldemort öleléseket osztogatott. Ja, és barátosnémmal végigröhögtük a legdrámaibb részeket (szerintem volt, mikor a többi néző azt hitte, bőgünk).
Mint ahogy már több helyen is emlegettem, három dolgot hiányoltam nagyon, de nagyon a filmből: a könyvhűséget, a logikát, és a józan paraszti észt.
A végére már csak két költői kérdésem maradt azoknak címezve, akik láttak már a filmet: miért volt minden tiszta vér a Gringottsban Voldemort vérengzése után (hé! Az avada kedavra nem hagy nyomot!), és ki és hogyan növesztette vissza George fülét?