A csúf igazság

Eredeti cím: The Ugly Truth
Kiadás éve: 2009
Rendező: Robert Luketic
Főszereplők: Katherine Heigl, Gerald Butler
IMDB: 6,4
Rotten Tomatoes: 14%

Egy barátom mondta, hogy nézzem meg. Megtettem. De hogy miért?
Adott egy látszólag magabiztos, ám valójában idióta, önértékelési problémákkal küzdő, agyilag egy óvodás szintjén megragadt TV producer, meg egy nagyszájú, szoknyapecér – ám valójában egy valódi kapcsolattól rettegő műsorvezető, akinek a kedvenc szórakozása, hogy másokat sértegessen, és mellesleg meg van róla győződve, hogyha valaki, nos, hát akkor ő aztán tényleg érti a férfiakat. És akkor ebből kéne összehoznunk egy kellemes másfél órás lazulást.
A sztori alappillére még nem is lenne rossz: miután – jézusom, már a szereplők neve sem jut eszembe! – a csaj megkapja új műsorvezetőnek a hapekot, azok jól összevesznek, majd egyészségre jutnak. A hapek bevezeti a csajt a „csúf igazság” rejtelmeibe, és segít neki, khm, női praktikákkal meghódítani azt a bizonyos szomszédot, aki tökéletesen megfelel a csaj elképzelt ideáljának. Közben persze – ez nem titok egy romkomnál – csajszink rájön, hogy a cuki szomszédsrác mégsem kell neki, hanem inkább azzal a bunkó medvével bújik minden este ágyba. Csakhogy közben százszor lejáratja ugyanúgy saját magát, mint a női nemet is. Bugyiban, fejjel lefelé lóg egy fáról, hogy aztán premier plánban megcsodálhassa a cuki szomszédsrác szerszámát (ugyanis az meg gyorsan kiszalad segíteni neki egy szál törcsiben, ami pedig már-már törvényszerűen leesek), bugyuta győzelmi táncot lejt a srác ajtaja előtt, a munkahelyén bezárkózik a gardróbba, hogy a földön ülve sajnálja magát, a baseball meccsen a kivetítőre kerül, igencsak félreérthető helyzetben… És ne felejtsük el, hogy itt nem kis eszetlen gimnazista csajról van szó, és ez nem az Amerikai pite, ahol ezeket a dolgokat mindenféle kitétel nélkül elfogadnánk, hanem egy érett, felelősségteljes üzletasszonyról. Köszönjük szépen, ti „teremtés koronái”, ha ezt látjátok bennünk.
Persze Gerald Butler karaktere sem sokkal jobb, miután ő pedig azt probálja szegény néző agyába belesulykolni, hogy egy nő a pasinak csak a szexért kelhet. Ettől függetlenül viszont Mr. Butler játéka kifejezetten tetszett – ezt azonban nem tudom elmondani Heigléről – a Grace klinikában sokkal jobb szokott lenni.
A film vége természetesen a kötelező happy end, és a legjobb dolog, amit a néző tehet, hogy amint elsötétült a kép, el is felejti ezt a filmet…