A hercegnő

Eredeti cím: The Duchess
Rendező: Saul Dibb
Főszereplők: Kiera Knightly, Ralph Fiennes, Dominic Cooper, Hayley Atwell
Kiadás éve: 2008
IMDB: 6,9
Rotten Tomatoes: 61%
Devonshire hercegnője a maga korában olyan volt, mint manapság – uram bocsá! – Lady Gaga. De inkább csak maradjunk Madonnánál, vagy ami még jobb példa, Eva Peronnál.
Az ezerhétszázas évek végének Angliájában járunk, ahol sokan bármit megtennének a névért, a rangért. Így kerül nőül az ifjú – alig tizenhét éves – Georgiana Devonshire hercegéhez. A férfi szerint az újdonsült arának nem sok dolga lenne: csak szüljön neki egy fiút. Ez bár kezdetben nem sikerül, a nő nem hagyja magát háttérbe szorítani: imádja lányait, belemártja magát a politikai életbe egy olyan korban, amikor a nők a szavazati jogról még csak nem is álmodhattak, és közben egy korszak meghatározó divatikonja lesz. És ezt miért? Mert elvetemülten keresi a boldogságot.
Georgiana ugyanakkor egy végtelenül jószívű teremtés is: férje balkézről született lányát sajátjaként neveli, barátnőjét saját házába fogadja – de most abba is hagyom eme történelmi személyiség/filmbéli karakter ajnározását, és rátérek magár a filmre.
Sok dolgot el tudok mondani erre a filmre is azok közül, amiket A másik Boleyn lányra mondtam. Történelmileg nem teljesen hű – példának okért, Mr. Grey-t, Georgiana szeretőjét a lánnyal nagyjából egykorúnak mutatja, mikor az valójában hét évvel volt fiatalabb nála -, az angol táj gyönyörű, a jelmezek pedig, ó, azok a jelmezek! Bocsánat, nőből vagyok, és az ilyenek felett nem tudok elsiklani. Mindig is izgattak a terebélyes szoknyák, a szoros fűzők, mai szemmel nevetséges harisnyák, alsóneműk – komolyan, néha azt kívánom, bárcsak manapság is hordhatnánk még ilyeneket – ez a film ez benni vágyamat csak erősített. És nem csak én gondolom így, hiszem ez az alkotás elnyerte a legjobb kosztümnek járó Oscar-díjat.
Na meg azok a parókák, frizurák! Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy egyes jelenetekben mennyi volt Kiera Knightly saját haja, és mennyi a hozzáadott „segítség”.
Ugyanakkor azt hiszem, erre a történetre nem tudom azt mondani, hogy tanmese lenne. Gyönyörű és megható, viszont nem sok olyat mutat, amit át tudnánk ültetni a mai életbe – hacsak valaki nem akar édeshármasban élni a férjével és a barátnőjével, miközben saját maga is tart egy szeretőt. Viszont Georgiana jósága és ereje – bár a végén sajnos veszít, ha at vesszük – igazi követendő példát állít elénk. Nagyszerű film, mindenkinek ajánlom.