Adele és a múmiák rejtélye

Eredeti cím: Les aventures extraordinaires d'Adèle Blanc-Sec
Kiadás éve: 2010
Rendező:Luc Besson
Főszereplők: Louise Bourgoin, Gilles Lellouche, Philippe Nahon, Mathieu Amalric
Rotten Tomatoes: N/A (az amerikai bemutatóra majd csak decemberben kerül sor)
IMDB: 6,0

Hát igen – már az Asterix óta tudtam, hogy a franciák nagyok a képregény adaptációkban.
Ugyanakkor az Adele és a múmiák rejtélyét tényleg csak egy képregény feldolgozásként kell felfognunk, nem pedig egy vígjátékként, vagy, ne adj’ Isten, egy kaland-fantasyként. Mert a film mindenből vesz valamit, és bár a végeredmény kifejezetten bájos és szórakoztató, az összkép nem egészen sima.
Adott a sztori, elég bonyolult, néhány plusz szereplővel, csak azért, hogy azokat a folytatásban majd előtérbe lehessen tenni: fiatal és gyönyörű újságírónő a huszadik század elején bejárja a világot, hogy gyógyírt találjon ikerhúga sérülésére, amiért magát okolja. És, csakhogy izgalmas legyen az egész, már a trailerből vigyorognak ránk a múmiák a ptero-daszklik (kicsit sajnáltam, hogy feliratos volt film, mert így nem jöttek olyan jól át a szóviccek, mint az előbb említett Asterix-filmeknék).
Na de most ezt a két teljesen különböző történelmi lényt – a repülő gyíkot és a betekercselt hullát – hogyan a francba is fogják egy filmben összehozni a készítők? – Hát igen, jogos a kérdés. De csak összejött nekik – bár most inkább nem lőném le a poént, hogy végül is hogyan.
Szóval először a pozitívumok: Adele karaktere nagyszerű, nagyon erős, ami kell is a többi gyengécske, inkább comic relief figura mellé. Ő volt az a szereplő, akinek bármikor szívesen a bőrébe bújnék – már csak azért is, hogy felpróbálhassam azokat a gyönyörűséges kalapokat és csodás ruhákat. A teniszes jelenet is nagyon tetszett. Briliánsak voltak még, még a szinkron hiányában is, a szóviccek. Kedves volt még számomra Caponi – Ca-póni – felügyelő figurája (és itt ellent kell mondanom a Vox stábjának: nekem kifejezetten tetszett, hogy a felügyelő sosem jutott kajához). És Patosis, ó, Patosis! Bravó!
Most hagy ne soroljam még mindazon komikus finomságokat, amik annyira jóvá tették számomra a filmet, hanem szeretnék végre rátérni kicsit a negatívumokra is.
Néha nem egészen tudtam eldönteni, hogy kiknek is szól a film – gyerekeknek, vagy felnőtteknek. Bizonyos jelenetek, mint például mikor Adele ezerféleképpen megpróbálja kiszabadítani a börtönből a Professzort – ami amúgy nagyon-nagyon tetszett – kifejezetten a fiatalabb korosztály számára készült szerintem, míg mint például mikor Adele fürdő, és bizonyos dolgok kivillannak – nos, az megint egy másik korosztály. De nem baj, én pont a két kor hátárán állok, szóval nekem tetszett – nem is kicsit.
Bár a „Karomba!” felkiáltást a mai napig nem sikerült megértenem.