2010. november 7., vasárnap

Így neveld a sárkányod


Eredeti cím: How To Train Your Dragon
Kiadás éve: 2010
Rendező: Dean Debois, Chris Sanders
Főszereplők: Jay Baruchel, Gerald Butler, America Ferrera
IMDB: 8,2
Rotten Tomatoes: 98%

Ritkán lát az ember olyan szép filmet, mint az Így neveld a sárkányod. Igazából félek is, hogy ez a kritika nem lesz több pár mondatnál, mert nem tudok semmit be sem belekötni.
Egyik barátom már hónapok óta emlegette, hogy látta ezt a filmet, nagyon tetszett neki, és nekem is meg kell majd néznem. Most végre hozzájutott egy normális változathoz, és az volt az első, hogy lepasszolta nekem. Én pedig megnézem. És elámultam.
Kezdjük talán ott, hogy gyönyörű a grafika. És ráadásul az alkotóknak sikerült megtalálniuk azt az egyensúlyt, ahol a karakterek még elég emberszerűek, elég komikusak, mégsem néznek ki úgy, mint egy hároméves óvodai munkája. És a kis részletek! Külön kiemelném Fogatlan szemét – az egyszerűn gyönyörű lett. Hamár a sárkányok – le a kalappal a tervezők előtt, ilyen sárkányokat gyártani! (Külön pluszpont, hogy amikor a végén a srácok megülik a sárkányokat, mindenkinek megvan a saját sárkánya.)
És a gyönyörű grafika mellé gyönyörű történetet is kapunk – megvan minden, aminek meg kell lennie. Bevezetés, felvezetés, bonyodalom, tetőpont, megoldás, befejezés – bár talán én a befejezésre még rátettem volna egy lapáttal. Mert most miért is hagyják a vikingek, hogy az a rengeteg sárkány nálunk legyen? Oké, mintha a háttérben hallottam volna, hogy valaki mondja, hogy milyen jó most a fogás, de ez akkor sem egészen tiszta.
De akkor picit a sztoriról: adott egy „kis” viking falu (na, ha az falu, akkor én tanyán élek), amit folyton megtámadnak a sárkányok, a vikingek meg visszatámadnak. Hanem ott van a törzsfőnök nyeszlett fia, Hablaty, aki agyban jóval erősebb, mint karban. Kis furfanggal elkap – és megsebesít – egy sárkányt, aki ezáltal röpképtelenné válik. A srác először meg akarja ölni, majd mégis elengedi. Aztán vissza-visszajár a sárkányhoz, közel kerül hozzá, eteti, elnevezi, és még protézist is készít neki, hogy újra repülhessen. És közben rájön, hogy a sárkányok nem csak a gyilkolásra mennek, ahogy ezt neki tanították.
Nagyon tetszett Hablaty és Fogatlan kapcsolata – már az egyáltalán, hogy Hablaty kilóg a tömegből, van egyénisége, és azért csak van vér a pucájában. Azért csak odament ahhoz a sárkányhoz! És ahogy egyre közelebb kerültek… nos, az egyszerűen gyönyörű volt .
Azért humor is van rendesen. A karakterek nagyon jópofák, külön tetszett Hablaty hablatyolása, a kovács – bocsi, a nevét elfelejtettem -, illetve a srácok. Viszont úgy érzem, hogy a szerelmi szál kicsit erőtlen volt. Persze, aranyos, meg kötelező egy ilyen filmben, de akkor meg fekhettek volna bele egy kicsit több energiát.
És akkor röviden összefoglalva az egészet: gyönyörű volt, imádtam, szerintem még legalább tucatszor meg fogom nézni.

Nincsenek megjegyzések: