Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 1. rész

Eredeti cím: Harry Potter and The Deathly Hallows, Part 1
Kiadás éve: 2010
Rendező: David Yates
Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grint
IMDB: 7.9
Rotten Tomatoes: 79%

O'Children!

A Harry Potter és a Halál Ereklyéi c. film első részéről

Az elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok mugli, csak eltévedt a bagoly, ami a roxforti levelet hozta. Jövő tavasszal lesz tíz éve, hogy nem talál ide.
Tizenéveskorom meghatározó jelensége volt a Harry Potter-könyvsorozat, ezért kíváncsian vártam a befejező rész filmváltozatát. S bár az írónőnek nem fogom megbocsájtani, hogy a hetedik könyv végére eltette lábalól az összes általam kedvelt szereplőt, és a legutolsó fejezetből egy szirupos "mindenki rokona mindenkinek" jelenetet csinált, ennek ellenére nem csekély izgalommal fogok beülni a nyáron végleg lezáruló fantasy 7/b részére. (Köszönöm a producereknek, hogy kettévágatták az utolsó könyvet.)
Nosztalgikus hangulatba kerültem, amikor az eszembe ötlött, hogy nem lesz több várakozás, felháborodás a kimaradt kulcsfontosságú jelenetek miatt és nevetés a rosszul filmre vitt párbeszédeken. Előre sajnálom azon angol színészeket is, akik még nem vállaltak szerepet a Harry Potter-szériában, mert erre nincs lehetőségük már.
Bevallom, hogy kellemes csalódást éreztem a Halál Ereklyéi első részének megtekintése után. Eltekintve a hosszúra nyújtott erdei táborozásoktól, a kissé meghízott Pitontól, a nekrofil hajlamokat produkáló kékszemű Voldemorttól és Harry gyerekeket riogató felsőtestétől, sikerült egy nézhető és könyvhű filmet összehoznia a stábnak. Az Azkabani fogoly c. részt nem képes felülmúlni, de az ezüstöt megítélem Potterék hetedik kalandjának. S nem azért, mert elfogult vagyok Fleur menyasszonyi ruhája és a fejvadászok vezetője miatt.
Az operatőri munkát dícséret illeti, hiszen Anglia tájai gyönyörű képekben tárulnak a szemeink elé. A színeket a szürkés, sötét árnyalatok uralják, így erősítve meg a történet komor hangulatát. A gyermekmese nyomait már nagyítóval (vagy varászpálcával) sem találnánk meg. A védelmező falak mögül kikerültek a főszereplők, és számos sötét erdőn kell átverekedniük magukat, miközben rémek lesnek rájuk a fák mögül, vagy saját kétségbeesett gondolataikból. A gyermekkor elmúlása Harry és Hermione táncában fokozódik, és az egyik leginkább meseszerű szereplő halálában teljesedik be. A táncjelenet meghatóan, szavak nélkül fejez ki egy igaz barátságot, és szerencsére a főszereplők is fejlődtek annyit színészileg, hogy ezt el tudják játszani.
Tizenkét éve jelent meg az első könyv gazdaggá téve az írónőjét és képletesen megannyi fiatal olvasóját. Szeretném azt hinni, hogy tinédzser éveim nem repültek el felettem egy Tűzvillám versenyseprűn, de Harry Potter az egyik élő (már amennyire egy kitalált karakter az lehet) példa rá, hogy felnőttem/felnőttünk.


Csányi Judit

Őszinte leszek: a hatodik rész után nem sokra számítottam. Valójában úgy ültünk be erre a filmre, hogy se baj, legalább majd röhögünk egy jót. A végén pozitívan csalódtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem találtam volna kivetnivalót a filmben.
Kezdjük rögtön ott, hogy én szerencsés helyzetben voltam, mivel olvastam – még ha régen is – a könyveket. Ugyanis ha valaki úgy ültbe erre a filmre, hogy soha a kezébe se vett egy kötetet sem, nos, annak vajmi kevés esélye volt megérteni, hogy mi is a vásznon. Persze, megértem én, hogy bizonyos dolgokat ki kellett vágni az előző filmekből. De akkor is, annyi eszük azért lehetett volna, hogy csak olyan dolgokat vágjanak ki, amire később nem lesz utalás. Ezek közé nem tartozik Sirius tükre. Mivel ha egy laikus beült most erre a filmre, csak annyit fogott fel belőle, hogy Harry egy tükördarabbal mászkál, de hogy az mi, meg hogy mire való, na, arról lövése sem lehetett.
Viszont drága jó rendezőnknek végre sikerült eltalálnia a poén/dráma arányt, mindezt egy kis modernitással fűszerezve. Ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogyha már egyszer a pincércsaj mp3-at hallgat, akkor legalább a sírkövek feliratára dobjanak rá egy tízest (már csak azért is, mert a többi modern ketyere a mugli világban csak 2kicsit” szúrja ki a szemünket).
A díszletek, jelmezek gyönyörűek, a tájak csodaszépek, az effektekre inkább nem is pazarlom a szót – briliáns. Viszont a színészi játékkal a továbbiakban is vannak problémák. Ja, és könyörgöm, ne csináljunk már Ginnyből nagyobb cafkát, mint amekkora már alapból is! Esküszöm, ez a „légyszi, húzd fel a cipzáram, és közben lesd csak meg nyugodtan, hogy nincs rajtam cicifix”-jelenet az előző film cipőfűzős szekvensét is überelte.
Zárszóként pedig csak annyit, hogy petíciót fogok benyújtani: Dan nem mutogassa többet a felsőtestét! (Se más, egyéb olyan testrészét, amit alaphelyzetben ruha fed) Köszönjük szépen, bőven elég volt, amit ebben a két órában láttunk. Sőt, sok(k) is. Azóta is rémálmaim vannak.

Orlissa