Megaagy

Eredeti cím: Megamind
Kiadás éve: 2010
Rendező: Tom McGrath
Főszereplők: Will Ferrell, Tina Fey, Jonah Hill, David Cross
IMDB: 7,3
Rotten Tomatoes: 72%

Még a júliusi Voxban olvastam először erről a filmről, és már akkor felcsigázott. Ez hatalmas lesz! – mondogattam magamban. Hát nem lett az.
Az alap sztori igazán megkapó, de ha belegondolunk, ez a rosszfiúbó-jófiú-dolog kezd már kicsit lerágott csont lenni (először Shrek, aztán Gru, most meg még ez is…). A karaktere is aranyosak, bár a grafikájuk már megint kezd azokra a gyurmaszerű figurákra emlékeztetni, amiket annyira utálok.
Igazából a film eleje kifejezetten tetszett – ütős volt, humoros, minden, ami kell. Utána is volt mondjuk pár jól odatett poén – elveszett a láthatatlan autó, Talpnyali jelmeze, stb -, illetve szép megmozdulások – Titán kirajzolódik a cetlikből -, de sajnos ezek nem ellensúlyozzák a film ritmusát – vagyis inkább annak a hiányát. Megaagy és Roxy kicsit túl gyorsan összemelegednek, Titán nem akar olyan jól rosszfiú lenni, nincsenek szép átmenetek – így minden elveszíti a jelentőségét.
Ja, és ott van az is, hogy milyen poénszinten bánnak az alkotók a halállal. Én Talpnyali nagy haláltusáján már majdnem bőgtem, amikor egyszer csak Megaagy fogja magát, és behajítja a szökőkútba – és láss csodát, a hal él és virul! Viszont Metroman koponyás jelenete már tényleg sok volt – könyörgöm, erre a filmre kisgyerekeket is vittek! (Jó, én speckó két tízéves srác mellett ültem a moziban, akik folyton „úúúú”-ztak, meg „áááá”-ztak).
És akárki akármit is mond, a vége sem üt. Persze, az örülünk a happy endnek.
Ja, és még csak annyit, hogy pozitívumként kiemelném Talpnyalit (külön kézrázás és puszi annak a fordítónak, aki ezt a nevet kitalálta) és a kapcsolatát Megaaggyal. Az egyszerűen tündéri, és ha másért nem is, ezért megérte kifizetni azt az ezerháromszáz forintot.